|
Szombatesti
polgár pukkasztás
2005.06.18.
Salgótarján, Bányász
Tõzsde Cápák, Oi-Mates, Tisztán
A Cél Felé, Diszkrét Félhomály,
Kernel Panic
Igazából
megfordult a fejemben, hogy miért írok
én errõl az eseményrõl beszámolót,
amikor ez a zenei világ kissé távol
áll tõlem, de talán így
elfogultságok, magas fokú szubjektív
vélemény nélkül egy "remekbeszabott"
másodlagos beszámolóval járhatok
az sthc olvasóinak kedvébe. Rehynn bátyó
biztos jobbat írt, ezért mondom, hogy
másodlagos.
Fél kilenc után egy elég egyszerû/hatásos
és jól elõadott intro után
elkezdte mûsorát a Boxi Cápák
nevû formáció. Ugyanis szeretett
"hangosító mesterünk" ismét
kitett magáért. Már az elsõ
szám után egy ötperces szünet
következett mikrofoncsere, miegymás végett.
A Tõzsde Cápák showját
azonban nagyon feldobta az énekes Rádi
színpadi munkája. Habár visítozásaiból
én személy szerint semmit nem hallottam
(egyes szemtanúk vélték hallani
nyomokban, nekem ez nem adatott meg), lehetett érteni,
mit szeretne kihozni a dologból. A többi
szám között nagyon sokat beszélt,
sok mindent akart elmondani. Erre semmi szükség,
máskor kevesebb szünetet! A gitárokat
és a dobot nem lehetett igazán tisztán
hallani, de a tûrhetõ kategóriát
már súrolta a hangzás. A basszus
jól szólt, Martusz témái
is elég jók voltak. Mivel volt szerencsém
a zenekart látni próbatermükben,
állíthatom, hogy ezen a koncerten nem
voltak elég összeszedettek, eléggé
szétcsúszott helyenként a produkció,
viszont voltak meggyõzõbb részek
(hangzást leszámítva persze), ilyen
volt például a Rock The 40 Oz c. Leftöver
Crack feldolgozás is. Jobb teljesítményre
is képesek lettek volna - ez egyben bíztatás
is a zenekar számára.
Az Oi-Mates zenekarról már nem
tudok bíztatóan írni. Sajnos ez
az a zene, amit nem tudok értékelni, de
ahogy láttam, nem voltam ezzel egyedül.
Nem volt semmi baj a kiállásukkal, attól,
mert valakinek félméteres taraja van,
nem fogom alulértékelni a színpadi
teljesítményét, hát gondoltam
lenyomnak valami frankó punk bulit (ami nekem
nem fog tetszeni, de ezt már megszokhattam, hehe)…
Elsõ számmal kedveskedni akartak valamelyik
ismerõsüknek, elnyomták a Boldog
születésnapot c. Örökzöld
slágert. Valahol még az elején
elsütötték (gondolom egyik legjobb
számukat) a "Kurva anyádat! Oi! Oi!
Oi!" elnevezésût. Szöveg nagyjából
ilyen színvonalú volt végig, amíg
bent voltam. Zeneileg annyit érdemes megjegyezni
róluk, hogy gitárokban 3-4 akkord 4 hangonként
váltásokkal, a dob pedig szinte végig
kettõ-négy. Ment az Ollyolás, mint
az állat, dübörögtek a slágerek,
jött a Mekdonálc c. számuk. Tovább
nem volt számomra értelme bennt maradni.
Mint késõbb kiderült az énekes
srác nagyon "belejött a buliba"
és fejen toszott valakit a közönségbõl
egy vasrúddal. Ezúton is gratulálok
neki! No comment…
Következõ fellépõ a Tisztán
a Cél Felé volt. Elég hosszú
(de egyáltalán nem sikertelen) beállás
után 11-kor kezdtek el zúzni. Tényleg
elég jól belõtték a hangzást,
bár Boxi bá táskás szemei
árulkodtak a számára viszonylag
megerõltetõ feladatról. Ment a
füstölõ ezerrel, amit pozitívan
értékeltem : A koncert elõtt pár
nappal letöltöttem tõlük három
számot, amik zeneileg egész korrektek
voltak, bár azt vettem észre, hogy mind
a három szám szinte ugyanabban a tempóban
íródott. Szövegileg nem nekem szólnak
- ezt majd a késõbbiekben fejtem ki. Szerencsére
a koncerten nem jött át ez az ugyanolyan
"gyors középtempó erõltetõs"
dolog. Voltak kissé visszafogottabb és
gyorsabb tempók is, ez nagy pozitívum!
A zene alapvetõen hardcore az óckúlabb
fajtából. Amit negatívumként
tudok megemlíteni: a számok majdnem ugyanúgy
épülnek fel, sok az ugyanolyan téma,
néha kell egy kicsit más (párszor
volt erre is példa). A zenészekre külön
kitérve: azt tapasztaltam, hogy az alaptól
alig akarnak elszakadni. Nem kell félreérteni,
jó amit csinálnak, csak ennél több
kell szerintem. Nem kell félni, belerakni pár
technikásabb részt, merõben eltérõ
ritmizálásokat mondjuk. Mielõtt
bárki megszólna, hogy "pedig õk
nagyon jól zenéltek!", elmondanám,
hogy tényleg értenek a hangszereikhez.
Csak nem merik igazán bátran használni.
Egyedül a bõgõtémákban
fedeztem fel itt-ott ennek az ellentettjét, én
pont erre gondolok (tehát a bõgõsre
nem vonatkoznak az általam imént leírtak).
A Bányászban szokatlan tiszta hangzás
miatt eddig még nem volt olyan koncert, ahol
tisztán értettem minden szót az
énekbõl. És mivel tudtam azt is,
hogy a TACF-ben nagyon fontos a mondanivaló,
ezért erõsen füleltem a szövegekre.
(Énekrõl azt jegyezném meg így
mellékesen, hogy zavarni szokott az egyhangú
ének, de egyszerûen olyan jó volt
az ordítozós hangja az énekesnek,
hogy most valahogy ez nem vált egyhangúvá.
Nem tudom, hogy csinálta, de gratulálok
:) Mivel a srácok az elveik szerint élnek,
ezért nagyon tisztelem a õket! Azt is
megértem, hogy mások tudomására
akarják ezt hozni, pl. ebben az esetben a szövegekben.
Ez ellen még nekem sincs kifogásom (itt
most nem bocsátkoznék vallási meggyõzõdésembe),
persze ennek vannak (etikai) feltételei: nem
szabad ráerõltetni másra az akaratod
(A "Ne ölj!" c. például
számomra ilyen volt - mielõtt bárki
félreértené, ebben a vegetarianizmusról
van szó) és nem szabad átmenni
"hittérítésbe" (amit
már hallottam, hogy a Mantra kezd például)!
Voltak olyan szövegek is, amik nem a hitrõl
szóltak, azokkal teljesen egyetértek és
nagyon tetszettek is. De volt egy hittel kapcsolatos
is, ami tetszett, aminek az volt a lényege, hogy
mindenki áruló (még maga az énekes
is). De a "miért nem tud mindenki olyan
lenni, mint én" szintû sorok eléggé
rossz hatással voltak rám. Összegzés:
nekem tetszett a koncert, jók voltak a számok
közti átkötések (egy ötmásodperces
gitárgerjedés kopirájtid by Boxi
bá, azt' jött is a következõ
zúzda), és még egy negatívum
- nem a zenekarral kapcsolatos: nem kéne direkt
belökni a másikat a pogóba! Mióta
erõszak a disznótor? Aki akar menni, az
megy, aki nem, nem! Kész.
Dobátszerelés, erõsítõcserék,
beállás, fél egy: Diszkrét
Félhomály. Még a beállásról
annyit megjegyeznék, hogy amikor Sanyi belecsapott
a gitároslecsoba, akkor nagyon ledöbbentem.
Olyan iszonyat állat metál riffeket nyomott
- nem volt alaptalan tehát a bekiabálás,
miszerint "Sanyi a metálisten"! Összehoztak
egy tûrhetõ hangzást (jobb is lehetett
volna), aztán elkezdték mûsorukat
a közönség hosszas kérlelésére.
Én eddig egyetlen egyszer láttam õket
- saját bevallásuk szerint a legrosszabb
formájukban - még anno Antallal a 2004
év végi tehetségkutatón
hajnali 2-kor utolsó fellépõként!
Kicsit féltem is, mit fognak most összeszörnyûlködni
itt megint, de hatalmas bulit nyomtak. Ez a zene számomra
nem olyan, hogy bemozdulok rá, de nagyon elnyerte
ennek ellenére tetszésemet. Örömmel
konstatáltam, hogy Davey már nem csak
kalimpál a dobok mögött, és
sokszor kiesik a ritmusból, hanem már
sokkal jobban dobol! Nagyon nagy élmény
volt számomra a Peti elõadásában
elõször hallott Elvis dal, a Sheena is a
Punkrocka, kegyetlen jól nyomta el Pötyi
ezt a dalt! A többi számnál azt vettem
észre, hogy nem tud teljesen odafigyelni az éneklésre
is a basszusgitár mellett. Ez persze érthetõ,
mert elég nehéz móka olyan témák
mellett, amiket játszik. Párszor maradtak
ki szövegrészek is számokban. Ezt
a problémát szerintem meg kell oldaniuk
a jövõben… Sanyi teljesítményérõl
annyit, hogy nagyon ász volt! Utolsó számuknál
elszakadt az egyik húrja is, de a közönség
hosszas unszolására és "együtt
lüktetésére" eljátszották
egy kölcsöngitárral a "hatalmas
slágerüket", ez pedig nem volt más,
mint a HOMÁR! Nagyon korrekt bulit nyomtak le,
ám hallottam, hogy aznapi elõzõ
fellépésükön Nagybátonyban
nem alakítottak valami fényeset. Tehát
Cefre koma szavaival élve: "akkor kiegyenlítették
magukat aznapra!" hehe… A Shock Rockon is
hasonló teljesítményt!
Utánuk lépett színpadra a Kernel
Panic nevû budapesti alakulat.
Érdekességek: az énekes csaj volt,
a dobos balkezes, a gitáros baseball sapkás,
a basszeros több mint két méter,
a közönség több mint fáradt,
Boxi bá meg több mint testõr…
(Ez szar volt… tehát Boxi bá is fáradt
volt na) A zenekar amúgy dallamos emo-core/punk
dologgal kísérletezik. Nekem személy
szerint ez a stílus egyáltalán
nem jön be, de tudom értékelni, amit
csinálnak. És ha jobban összeszoknak
(ugyanis a gitáros ezen a koncerten debütált),
még jövõ is lehet a zenekarban. Ennek
ellenére a gitáros elég jól
játszotta a dolgokat. A dobos játékában
helyenként érdekes finomságok is
voltak, ez dicséretes. A basszus nem volt szerintem
valami nagy szám, az elvárható
alapot hozta a srác. Az énekes hölgyeményrõl:
a hangja megvan mind az énekléshez, mind
a hc-sabb ordításhoz (lehet, hogy ezt
csak az én ízlésem mondja, de szerintem
az utóbbi sokkal jobb volt), az átkötõ
szövegei számok között nagyon
hülyén jöttek le így hajnali
1 tájékán, sõt nem is tetszettek.
További negatívumként könyveltem
el a két elég bugyuta feldolgozást
(ez komolytalanabbá tette számomra a zenekart),
név szerint a "99 Luftballons" és
valami kínai szövegû szójafiguráról
szóló nóta… A zenekar zenei
tudása kétségkívül
megkérdõjelezhetetlen. Az est folyamán
õk voltak a legtechnikásabbak. A stílus
meg marad az én bajom… Ja, ha már
itt tartunk: a Leftöver Crack feldolgozás
nagyon jó volt, és illett a zenekarhoz
szerintem, az énekhang pedig rendkívül
felemelõ volt :
Lezárásként egy elég szubjektív
egy objektív véleményt emelnék
ki. Tehát, az általam felállított
sorrend (számomra legjobban tetszõtõl
lefelé haladva): DF - TACF - KP - TC - OM (de
az utolsó le is maradhatna). És az objektív
részben arra szeretnék rámutatni,
hogy a koncertszervezõ Rádi Gábor
mennyi mindent hazudik a szemünkbe: "A pinheadek
paradicsomát a Tozsde Cápák debütáló
musora fogja nyitni. Mire lehet számítani?
Keverj össze minden szart, szorozd meg százzal,
majd gyere le a koncertre, és meglátod!"
- a szorozd meg százzal dolognak ki kellett volna
maradnia! "Oi-Mates néven elhíresült
fovárosi huligánok mindenkinek kellemes
kikapcsolódást igérnek!" -
ezt kikérem magamnak! (Forrás: sthc)
Írta:
Metalarc
|
